Legféltettebb kincsed volt: Önmagad

2015. június 26.

Tébolyítóan be vagyunk öltözve. A francia királyi udvar cicomáihoz hasonlatos módon valós személyiségünket tele aggattuk mindenféle értéktelen ronggyal és kacattal. Máz, sallang, álca jellemzi “jellemünket”.

Manapság ember legyen a talpán, aki időben megkülönbözteti embertársaiban a jövendő barátot, a torkát elharapó ellenségtől. De ez nem itt kezdődik. Ez gyakran csak látszat. Ez ott kezdődik, hogy magunk sem tudjuk kik vagyunk. Ha pontosan ismernénk kilétünket, igaz mivoltunk teljes tudatában lennénk, egészen máshogy festene a kép. El kellene hát indulnunk azon az úton, amelyen önmagunknak végre tisztázhatnánk Önmagunkat. Vagy meghátrálva tovább rettegünk ettől, utolsó leheletünkig?

Túlságosan is sok emberre igaz, hogy élete folyamán nem tudja meg magáról kicsoda. Egyre határozottabban állítom: többségünknek fogalma sincs arról, hogy kicsoda. Így nevel gyereket, így szeret, így intézi napi teendőit és így tér nyugovóra. Így nevelték, így “szerették”, így civilizálták, oktatták, hogy megfelelő legyen. Csapdában van. Belül, valahol mélyen egy véletlen pillanat meglebbent egy fátylat és ilyenkor érzi, hogy valamikor nagyon-nagyon régen még tudott magáról. Akkor még Ő Ő volt. Erről azonban le kellett mondania a többség és a túlerő kedvéért. Ezt a sajátos és egyetlen eredetet el kellet, hogy engedje, feledésre kellett, hogy ítélje, hogy elfogadják.

Hogyan lehetne megtudni, hogy valaki tudja-e magáról, hogy kicsoda? Lássuk csak! Hogyan? Valóságos kilétünk nem a név, kor, nem, foglalkozás és társadalmi szerep kategóriákban keresendő. Ezekre gyorsan megválaszolunk. Szinte automatikusan. Valóságos kilét dolgában azonban nem megyünk ezek ismeretében semmire.

Manapság óriási hangsúly került az ember felszínére. Ruhák, illatok, ékszerek és egyéb tárgyak, amikkel kilétünket igyekszünk hirdetni. Kabáttól a nyaralóig, pirszingtől a karóráig mind fontos információt közöl, viselője szándékai szerint. Sajnos semmitmondó dolgok ezek is, ha valakiről meg akarjuk tudni, ki is ő igazából. Aztán vannak divatos testtartások, mozdulatok, egy-egy csoport menő, vagy elvárt viselkedési szokásai. Biztosak lehetünk abban, hogy ezek a dolgok nem vezetnek oda, hogy tisztában lehessünk valaki kilétével. Bizonyos szándékokra rámutathatnak, de a valós egyén mélyét nemigen érintik. Persze tagadhatatlan, hogy mindenki valamilyen szinten beleviszi az egyéniségét ezekbe a felszíni “mutatványokba”. Ennek az egyéniségnek azonban gyakorta semmi köze nincs az érintetlen, belülről fakadó “originalhoz”. Van viszont egy előnyük ezeknek a felszíni dolgoknak: valóban megadhatják annak az érzésnek az élményét, mondjuk illúzióját, hogy valakik vagyunk.

Vizsgálódjunk most más oldalról! Megfigyelted-e azt, hogy valaki kitűz maga elé egy célt, és akárhogy is dolgozik rajta, inkább helyben jár, minthogy haladna? Láttál-e már olyat, hogy valaki a régóta eltervezett, drágán vásárolt pihenőjét töltötte, mondjuk egy egzotikus tájon, vagy a hegyekben, és ahogy ott volt, mégsem volt boldog? Inkább ideges és elégedetlen. Hallottál-e olyanról, hogy valaki nem képes megtalálni a párját? Keresi-keresi, de valahogy mindig mellé fog. Aztán le is mond erről a szándékáról. Beéri “kevesebbel”, vagy éppenséggel egyedül marad. Nos ezek olyan tünetek, amik arra vallanak, hogy az illető egyáltalán nincsen tisztában önmaga kilétével.

És a továbbiak: aki nem végzi munkáját érdeklődéssel és örömmel, aki nem bír a gyerekével. Vagy az, aki úgy érzi, hogy ő mindent megtesz egy dologért, de a másik alig, valamit, vagy inkább semmit. Ezek azok a jelek, amik arra mutatnak, hogy valaki nincs tisztában igazi kilétével. Önvád, örökös elégedetlenség, ritkán megélt boldogság érzése, “depresszió”, menekülés, állandó kényszer a kritikára mind-mind jelei annak, hogy az, aki szenved tőlük, alig tud önmagáról.

Az elmúlt hónapokban futtattam egy tesztet, ami kimutatta, hogy ki mennyire tudja, ki is ő igazából. Az eredményen borzasztóan meglepődtem. Jó páran kitöltötték. Amit kaptunk, egyöntetűen lehangoló volt. Az elérhető maximális pontérték felét is alig érték el a legjobbak. Többször is nekiveselkedtem, hogy könnyebbé teszem a tesztet, átvizsgáltam újra és újra a kérdéseket. Mire jutottam mindezek után? Arra, hogy az ember valóban nincs tisztában valós kilétével. Ez súlyos állítás, de így van.

A fent említett tünetekkel és állapotokkal kell tengessük életünket, amíg meg nem tudjuk magunkról az igazat. Ez a tengetés persze nem anyagi téren értendő. Ez a tengetés a kapcsolatainkat, a boldogságérzetünket, a számunkra kedvező megoldásaink megtalálásának sebességét és minőségét illeti. Belső, lelki közérzetünkre vonatkozik. De van jó hírem is.

Az adat természetesen mindenkiben megtalálható. Kibányászható, feltárható. A “soha meg nem válaszolt kérdés” valóban az volt. Idáig. A könyv azonban meg van írva. Soha nem járt út, soha nem tárgyalt nézőpont. Kifejtve, bejárva, Neked. Ébreszt, segít. Eszmélj rá, merre keresd valós kiléted! Szaggasd fel most az oly rég leszögezett fedelet személyiséged titkairól. Lépj!

Trajtler István

A válaszok könyve

Ki ne akarna többet inni a boldogság poharából? Kétségek, konfliktusok, stressz. Szenvedünk tőlük. Nyugalmunk, örömünk tűnni látszik, egészségünk meginog. A soha meg nem válaszolt kérdés egy életviteli elv pontos kifejtése, és alkalmazható eszközzé való formálása. Egy regény hat hús-vér ember őszinte válaszával az életre – valójában Önmagára. A hetedik Te lehetsz!

Tovább a könyvhöz

Legfrissebb bejegyzések

Önbizalom a jövő záloga

Képzeld csak el, hogy valami nagyon fontos dolog miatt két órára el kell rohannod otthonról. Azt is képzeld hozzá, hogy van egy a négy éves kislányod, és nem hagyhatod egyedül magára. Kire bíznád, ha nem vihetnéd magaddal? Szomszédra? Anyádra?

Boldogság karácsonytól karácsonyig

Voltál már úgy, hogy nagyon szerettél volna örömöt szerezni a párodnak, szerelmednek és csak kerested-kerested azt a dolgot, amivel ezt megtehetted volna? Átélted, már azt, hogy egy csodás ajándék pár óra, pár nap után már nem váltotta ki azt az örömöt, amit először?

Szorongás

Vajon gyógyítandó lelki betegség? Vajon csak kordában tartani lehet, de megszabadulni tőle soha? Vajon megismerhető igazi természete? Kit ne sújtott volna már életében némi szorongás!

© Tudj Magadról!. Minden jog fenntartva. A honlap tartalma a szerzői jog védelme alatt áll. Az engedély nélküli másolás vagy publikálás jogsértésnek minősül.