Tudatalatti – Ki vágyik rá?

2014. március 11.

Manapság széles körben használjuk a tudatalatti fogalmát. Divatossá vált, hiszen úgy hisszük, szerepe van életünk számtalan területén. Jelentése azonban meglehetősen tisztázatlan.

Elég csak egy kis kutatást végezni a weben, bárki számára tisztán látható, hogy ahány szöveg, annyi megközelítés, és konkrét megfogható egyezés alig található. Mint ahogy pontos definíció sem. Érdekes, hogy ha például a csont meghatározását keressük, akkor elég pontosan kirajzolódik, hogy miről is van szó. Nem így a tudatalatti.

Teljesen mást gondol róla egy önmagát fejlesztő, tájékozott ember, mást egy az elmével foglalkozó szakember és megint mást az, aki csak ismeri a szót.

Érdemes hát megvizsgálni és kitisztázni mi is a tudatalatti. Válasszuk most azt az utat, hogy egyszerűen vizsgáljuk egyszerűen a szó szoros értelmét és a valóságot, és rugaszkodjunk el a korábban olvasott, tanult, hallott dolgoktól.

A tudat alatti szó önmaga pontos és találó. Egy rejtett tartalom. Nem tudunk róla. Mint egy ház alatt a pince. Nem látható a felszínről. Alatta van. Nem tudjuk, hogy bort vagy gombát találunk lent. Kivéve ha lemegyünk, alászállunk, de ezt most nem tárgyaljuk.

Azonnal adódik egy nagyon népszerű és pofon egyszerű ellentmondás. Ha valaki a saját tudatalattijának tartalmáról úgy beszél, hogy ez meg az van az ő tudatalattijában, akkor akarva-akaratlan nem mond igazat.

A tudatalatti tartalma nem tudatos, így nem is tudhatunk róla. A tudat szintje alatt van, tehát “titok”. Még érdekesebb, ha valaki egy másik ember tudatalattijában vél dolgokat felfedezni, hiszen egy idegen szabad szemmel végképp nem tudhat ezen tartalmakról, hacsak valami speciális módon oda be nem jutott. Egyszóval hétköznapi körülmények között a tudatalatti dolgokat a tudatostól nem igen lehet megkülönböztetni. Csak a jelenségek sorát láthatjuk összekeveredve.

Nézzük ezt gyakorlatban is! Meg tudná Ön állapítani, amikor azt a kijelentést teszem, hogy “most nem érek rá”, akkor azt a tudatalattim mondatja velem, vagy én gondoltam át és úgy mondtam? Nem hiszem. Pedig mindkét eset megtörténhet.

Ha azt mondanám Önnek, hogy a tudatalattimban az van, hogy “utálom a zeller szagát”, akkor az bizony kétesélyes, hiszen tudatosan tettem a kijelentést. Persze valami okozhatja a tudatalattimban, hogy utáljam a zeller szagát, de pont az a baj, hogy erről viszont semmit sem tudok. Ha tudnám, talán tenni is tudnék ellene.

Végképp furcsa felvetés és törekvés a tudatalatti tudatos állapotban való módosítása vagy programozása. No, ez aztán az igazi ellentmondás! Hiszen ha tudjuk, hogy mit akarunk a tudatalattinkba bevinni, akkor az már tudatos dolog, tehát képtelenség tudattalanná tenni. Tudjuk.

Sokan azt szeretnék elérni, ha bizonyos dolgokat ösztönből, szokásból helyesen, valakinek tetszően csinálnának, és azt gondolják, ha ezt a tudat alá helyezik egy kis szoktatással, akkor az már a tudatalattiba kerül. Ez ugyancsak ellenkezik a szó egyszerű jelentésével.

Nézzünk egy példát! Ha azt szeretném, hogy holnaptól illendően köszönjek a hölgyeknek, mert eddig csak odamordultam, hogy “haló”, akkor át kell szoktatnom magam egy “szia, de csinos a frizurád” fajta üdvözlésre. Attól, hogy odafigyelés és gyakorlás útján egy idő múlva már automatikusan köszönök szépen, még nem lesz igaz, hogy ezt a tudatalattim tenné.

És azt sem ő teszi, ha arra szoktatom magam, és irányítom a figyelmem, hogy gyakrabban mosolyogjak vagy, hogy az életet szépnek lássam. Ezek olyan dolgok, amikre rászokhatunk és leszokhatunk róluk tudatos irányítással és némi fegyelemmel. De egyáltalán nem tudatalattinkkal tesszük ezt.

Lássunk egy zenészt! Ha egy zongoraművész megtanul egy Mozart szonátát, akkor az egy tudatos cselekvés. Ha ezt sokáig gyakorolja, akkor fel tudja majd gyorsítani játékát egy olyan szintre, ahol inkább nagy vonalakban tudatosan játssza a művet, de nem tud tudatosan minden részletet irányítani. Ettől még nem a tudatalattijából játszik. Egy esti koncert végig játszásakor temérdek olyan dolgot fog csinálni, ami automatikus, nem tudattal irányított, de tudatosan lett kialakítva és tudatosan meg is változtatható átszoktatással, “átgyakorlással”.

Amikor valaki arra törekszik, hogy a gondolkodása megváltozzon, másmilyen legyen, mint eddig, akkor gyakran a tudatalattiba szeretne bevinni adatokat szoktatással. Ez pedig lehetetlen. Mégis rengeteg népszerű előadó, író, hosszan taglal módszereket erre a lehetetlen folyamatra. Az, hogy ők honnan tanulták ezt a zavaros elképzelést, egy külön cikkben tárgyalhatnánk.

Tehát létezik tudatalatti, aminek tartalma ismeretlen és tudatosan nem befolyásolható. És léteznek automatizmusok vagy szokások, amik gyakorlással, szoktatással tudatosan kiépíthetőek.

A tudatalattit a média sem programozza, inkább ingerli, hogy reakcióra sarkallja. A tudatalatti autót sem vezet. És amikor az erdőben sétálunk és beszélgetünk, akkor a lépteinket kisgyerekkori “tanulmányaink” vezérlik és nem a tudatalattink.

Végül két lényeges pontot hangsúlyoznék. Az egyik, hogy a tudatalatti tartalma rejtett és saját tudatos állapotunkban nem változtatható. Tehát marad a tudat alatt.

A másik, hogy ha változtatni szeretnénk magunkon, elég nagy a szabadságunk, hogy figyelemmel és fegyelemmel átszokjunk helyesebb, kívánatosabb gondolkodásra, kommunikációra és cselekedetekre. Nem kell semmilyen dolgot a tudat alá beerőltetni trükkökkel, hogy aztán ne tudjunk róla. Annál is inkább, mert még valamit betenni a tudatalattinkba jókora öngólt jelentene. Hiszen eggyel több dolog lenne, ami az irányításunkon kívül rekedne, ezektől meg inkább szenvedni szoktunk tehetetlenségünkben. Belőlük pedig éppen elég van mindannyiunknak.

Trajtler István

A válaszok könyve

Ki ne akarna többet inni a boldogság poharából? Kétségek, konfliktusok, stressz. Szenvedünk tőlük. Nyugalmunk, örömünk tűnni látszik, egészségünk meginog. A soha meg nem válaszolt kérdés egy életviteli elv pontos kifejtése, és alkalmazható eszközzé való formálása. Egy regény hat hús-vér ember őszinte válaszával az életre – valójában Önmagára. A hetedik Te lehetsz!

Tovább a könyvhöz

Legfrissebb bejegyzések

Önbizalom a jövő záloga

Képzeld csak el, hogy valami nagyon fontos dolog miatt két órára el kell rohannod otthonról. Azt is képzeld hozzá, hogy van egy a négy éves kislányod, és nem hagyhatod egyedül magára. Kire bíznád, ha nem vihetnéd magaddal? Szomszédra? Anyádra?

Boldogság karácsonytól karácsonyig

Voltál már úgy, hogy nagyon szerettél volna örömöt szerezni a párodnak, szerelmednek és csak kerested-kerested azt a dolgot, amivel ezt megtehetted volna? Átélted, már azt, hogy egy csodás ajándék pár óra, pár nap után már nem váltotta ki azt az örömöt, amit először?

Szorongás

Vajon gyógyítandó lelki betegség? Vajon csak kordában tartani lehet, de megszabadulni tőle soha? Vajon megismerhető igazi természete? Kit ne sújtott volna már életében némi szorongás!

© Tudj Magadról!. Minden jog fenntartva. A honlap tartalma a szerzői jog védelme alatt áll. Az engedély nélküli másolás vagy publikálás jogsértésnek minősül.